Reggeli képek: Helka játszik // Morning photos: Helka plays

Végre újra van időm írni. A reggeli fényképezés néha kicsit döcögve, de azért működik. Íme egy sorozat, amin láthatjátok, ahogyan Helka reggel játszik. Az egyik kedvenc blogomon Elise ír arról, hogyan szokta a kislányát fényképezni. Ezeket az egyszerű de hasznos tippeket azóta én is próbálom alkalmazni. Az első képen sajnos nem Helka hanem a táska sikerült élesre, de feltettem, mert tetszik, ahogyan elmélyülten nézeget valamit. Anyai elfogultság…

Finally I have time to post again. The morning photo project continues with some ups and downs, but I can say it is working ok. Here is a new series where you can see how Helka plays in the morning. On one of my favorite blog, Elise talks about how she photographs her baby. I try to adopt her simple and very useful advices. On the first pic the sharp part is not Helka but her bag and toys but I uploaded it anyway, couse I really like her observing expression. The weakness of a mother…

5

4

6

Advertisements

A terepen // On the field

playground2

Amióta Helka egy éves lett, szinte minden nap megyünk játszótérre. Úgy néz ki, ez néha kihívásokkal teli elfoglaltság, és itt nem a homokra gondolok, amit mindig a fürdőszobában szórok ki a cipőjéből, mert elfejeltem a kertben kirázni.

A játszótér nekem egy külön világ, az anyukák és gyerekek világa. Amikor csupa idegennel vagyok együtt, könnyen észreveszem a különbségeket magam és mások viselkedése között. Ez persze normális, de amikor minden az anyaságra és a gyereknevelésre van kiélezve, na akkor adódnak komplikált helyzetek. Mindenki a lehető legjobb szülő próbál lenni. Saját maga állít fel értékrendszert, elveket és szabályokat, és aszerint neveli a gyereket. És akkor már csak hinni kell benne, hogy működjön is. Szóval ha látok valakit, aki máshogyan neveli gyermekét, amivel esetleg én nem értek egyet, sokszor az az első gondolatok, hogy “ez teljesen h****”. És ítélkezem. Mert ezt csináljuk nap mint nap, és komoly lelki háttérmunkát igénylő feladatot végzünk, és egyszerűen kicsúszik a számon, mert ha anyaságról van szó, sokkal kritikusabb leszek. Természetesen hasonló érzéseket vált ki amikor idegenek szeretnének tanácsot adni. És ennél már csak az rosszabb amikor rajtakapom magamat, hogy én “osztom az észt”! Szóval a játszótér nekem néha kihívás, ugyanakkor tökéletes terep hogy kissé gyakoroljam a szocializálódást, és a nem ítélkezést első látásra.

A másik dolog amitől mindig tartottam mielőtt játszóteres mama lett belőlem, hogy hogyan fogok vadidegenekkel barátságot kötni, csak azért mert nekik is gyerekük van? Félreértés ne essék, mindig beszélgetek anyukákkal, és kedves is vagyok, de utoljára az egyetemen szereztem közeli barátokat. Azóta azon igyekszem, hogy a meglévő kapcsolataimat ápoljam, több-kevesebb sikerrel. Persze nem kötelező a játszón is életre szóló barátságot kötni, de most gondoljunk bele, hogy mégis. Mert ha vannak olyan barátaid, akiknek szintén gyerekük van, az egy nagy érték, úgyhogy nyitottnak kell lennem, mert nincs is jobb, mint érezni, hogy egy jó ügy része vagy. Tartsunk össze lányok! Ti hogy álltok ezzel? Könnyen barátkoztok? Vannak játszótéri barátnőitek?

playground1

Since Helka turned one, we go to the playground daily. As it turns out it is sometimes a challanging activity. And I am not talking about all the sand that I shake out her shoe in the bathroom.

Being on the playground is a different world to me, the world of mamas and kids. When I am together with completely strange people, I can easily see all the differences between myself and the others. This is absolutley normal, but in a situation where everything is about motherhood, well, that is a complicated thing. You do your best to raise your child on your own way, working out your own rules that works best for you and your kid. And you have to believe in it to make that work. So when I see someone else doing a completely different thing with her child from what I do with Helka, and it feels just not right, I often think, “ohh, this is crazy! How can she do that?” And I judge. Because we do this every day, and raising kids needs a lot of spiritual effort, and things just slip out of my mouth, couse I become chritical when it is about motherhood.  Obviously same harsh feeling comes, when a complete stranger is trying to give me advice. And even worse when I find myself saying clever things to someone else. So, for me, being on the playground can be hard, but I learn a lot how to accept and not judge for the first sight.

Other thing I was always afraid of: how can I make friends with a complete stranger, just because we booth have kids? Don’t get me wrong, I chat with other mamas, and I am always nice. But last time I made new friends it was in university. Since then I try to do my best to work on my relationships that I already have. It is not obligatory to make lifetime friends on the playground but let’s say, why not? Because having friends who also have kids is a treasure, for what we should be very thankful. And I think, I have to work on my social skills, and be open. Because nothing is better than to feel to be a part of a good thing. Like mamahood. Stick together girls! What about you? Do you find playground-socializing easy? Do you have friends from the playground?

Ünnep // Feast

thecakeblog_

My girlfriends from uni and I got together these days to celebrate Nora’s 30th birthday. She spent the last six month in Sri Lanka, so we had our little feast a few month later. What a reunion! Last year I made her this original Golden Girl coctai from ABM for her bachelorette party, and now I designed the Golden Girl cake for her. She is truly golden!  However, I was not planning to put this cake on the blog, but as it is so tasty I thought it deserves a post.  (So I apologize for my not-so-blog-compatible photos.) Happy birthday Nora! 30 is the new 20.

mycake

The Golden Girl cake

For the batter:

3 egg whites and yolks separated

3 T hot water

150 g sugar, and one bag vanilla sugar

100 g all purpose flour

50 g starch

3 T unsweetened cocoa powder

pinch of salt, 1 t baking powder

any kind of liqueur that has a fruity taste, I used blackberry liqueur

For the cream:

300 g mascarpone

300 g hungarian cottage cheese or soft cream cheese

sugar to taste

zest of one lemon

300 g frozen raspberries

Mix the sugars and salt in a small bowl. Also mix the flour, starch, baking powder and coca in another ball. Beat up the egg whites with the hot water. Add the yolks carefully, then add the sugar and then the flour mixture, while mixing it constantly with a rubber spatula. Pour it in a cake mold lined with baking sheet. Bake it on 160 Celsius for 30 min. When cold, water with the liqueur until the batter is softened. Meanwhile baking, mix the mascarpone and cottage cheese or cream chese with a blender, to smoothen the crumbs of the cottage cheese. Add the sugar, and zest and cool it for half an hour. If the cream is too thick, add a tablespoon (or two) sour cream to it.

Pour third of the cream on the batter, and create an even layer. Add the berries, then cover them with the rest of the cream. Sprinkle the cake with some golden lustre with a dense strainer and add some golden sugar pearls right  before serving. I bought theese golden decorations in Asia Bt.

yum

This cake is tasty, very girlish and a perfect treat for a weekday night out accompanied with a nice white vine and friends.

As you can imagine, I fell in love with gold-covered cakes. I mean, how cool is this? And I am definitely going to to this! I love the golden fruits.

And last but not least  I hit my 20th post on the blog with my last writing about my new boxwood plants. Long live my blog, I hope I will get the chance to continue and evolve fos many years.

ps: Now we are heading to the playground, I wil update the post with the hungarian version in the evenig.

A buxus-boldogság // The boxwood happines

1

Nemrég segítettem Ciniék kertjét egy kicsit feldobni új növényekkel, és cserébe kaptam három gyönyörű dundi gömb buxust (Buxus sempervirens ‘Suffruticosa’) amiket remélem a jövő héten elültetünk. Teljesen odavagyok értük! Érzem, hogy a  pár nap és teljesen beindul nálunk a kertészkedés-őrület! Ti mit csináltok majd? Legyen szuper a hétvégétek!

Lately I helped to refresh Cini’s garden with some new plants, and in exchange she gave me three beautiful, round and fluffy boxwood (Buxus sempervirens ‘Suffruticosa’) to plant in my garden next week. I am soooo happy with them! I feel the garndening-madness will begin here soon. What are you up to next week? Have a great weekend!

2

Az ágyunk // Our bed

bed6

A hálószobánk kicsi, pár mexikói aprósággal feldíszítve amit még az egy éves kint tartózkodásunk után hoztunk haza. Egy napfényes reggelen a szoba tele van erős árnyékokkal és fényekkel. Olyan szép volt az ágy a kesze-kusza színes, mexikói takarókkal, hogy azonnal nekiálltam fényképezni. Az alsó képeken a telefonom beállításait próbálgattam, a felsőket photoshoppal módosítottam. Nem mondom, hogy ezek olyan jó képek, de a kísérletezésem része, és nagyon élveztem, amikor csináltam őket. Elkezdtem érdekes, kezdőknek szóló fényképezési tippeket gyűjteni Pinteresten, kövessetek, ha érdekel!

bed11

Our bedroom is small, with a few mexican details from our one-year trip to Mexico. On a sunny morning the room is filled with sharp lights and shades, mixing with all the mexican colours. I found the bed so beautiful with all the drapes, I made some photos right away. For the last three pictures I used my phone editor, and the two above are edited with pohotoshop. I am not saying they are so great pics, but part of y experiment. I am pinning some great beginners advice on Pinterest, follow me if you are interested.

A Reggelek 5 hete // 5 weeks of Mornings

wreath2head

Te hogyan rögzíted a pillanatot? A való életet. Nem csak születésnapokat, karácsonyt és a ballagást, hanem azokat a közönséges hétköznap reggeleket, amikor felkelsz, és munkába sietsz. Vagy a lusta hétvégi reggeleket, amikor későn kelsz, és a az idő csak telik, eseménytelenül. Az idő… csak múlik. És elfelejtjük a pillanatokat, a napokat, szinte észrevétlenül. Kell legyen valami módja, hogy megragadjuk és emlékezetesebbé tegyük ezeket a perceket. Nekem a blog-írás egy nagyon jó módja, hogy dokumentáljam az életünket fiatal szülőként. De sóvárgok, hogy egy-két jó kép is kerüljön a blogra, bár ebben nem vagyok jó. Nincs különösebb érzékem hozzá, sem türelmem és kitartásom. De ahhh! annyira tud tetszeni egy igazán jó kép!

Ezen a ponton be kell valljam, hogy minden kép a blogon az iPhone-ommal készült. (Na most páran felhördülnek..) De ez nem egy fotós blog, ugyanakkor egy blog fényképek nélkül nem az én világom. Ezért ebben az évben elhatároztam, hogy fejleszteni fogom magam fotózás terén, és kísérletezni fogok gépeimmel és az utólagos fénykép szerkesztési lehetőségeimmel, amatőr szinten.

Először választottam egy elég tág témát: lefényképezni valamit minden reggel, egy hónapig. Aztán a képekből kiválasztani amik nekem a legjobban tetszenek, és közölni őket itt a blogon heti egy-kétszer. Ehhez a munkához az iPhone-omat, a kicsit béna (de néha meglepően ügyes) Olympus kamerámat és az ősrégi Fuji FinePix kamerámat fogom használni.

Gyertek, elő a fényképezőkkel, dokumentáljunk valami ‘unalmasat’! Biztos vagyok benne, hogy érdekes lesz.

Ezek az első, nem szerkesztett képeim április elsejéről, a teljesség igénye nélkül. Dani már felöltöztette Helkát, aki bejött a hálóba és felébresztett engem. Félálomban a telefonomért nyúltam, és ezeket a lesifotókat lőttem vele.

0402

0402_2

0402_3

0402_4

These are my first and unedited photos from 1th of April. Dani already dressed Helka who came into my room to wake me up. I grabbed my phone half asleep and shoot these pics.


How do you capture a moment? Your real life. Not just birthdays, christmas and graduations, but those ordinary weekday mornings, when you get up, and rush to work. And those lazy weekend mornings when you stay in bed late and time just flows away without anything interesting in particular. Time just flows…away. And we forget the moments, the days without any notice. There must be a way to make these sometimes surprisingly beautiful minutes last. For me, blogging is a great way to document our life as young parents. But I am desperate to make some photograps as well, and I am not good in that. I do not have a special talet for photography nor patience and stamina to do it. But ohh man, I love a good photograph!

On this point I have to admit that I make all my photos with my iPhone. (Now I hear some of you saying ‘Auchhh’ ) But this blog is not a photography based blog, though a blog without photos is just not my type. So, this year I have decided to improve my skills, and experiment with all equipments and editing options I have, on an amateur level.

First I chose a quite wide topic: make photos every morning this month. Then make a selection from the ones I like, and post the them on the blog about twice a week. For this work I will use my iPhone, my small and little bit shitty, (but sometimes surprisingly ok) Olympus camera, and my old Fuji FinePix camera.

Come on, go ahead, let’s document what we think is ‘boring’! I am shure, we will find it interesting.

Boldog és napsütötte // Happy and sunny

happy easter

Kedves olvasóim, nagyon boldog Húsvétot kívánok mindenkinek! Remélem tetszik amit itt csinálok, és szebbé teszi a napotokat egy-egy bejegyzés. Igyekszem egyre jobb lenni. Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat. nagyon inspiráló volt az elmúlt 2 és fél hónapban olvasni a hozzászólásaitokat, és látni, hogy egyre több követőm van. Szuperek vagytok! Csak így tovább, köszönöm mindenkinek!

My dear readers! I wish you a very happy Easter!  I hope you like what I do here, and some post makes your day nicer. I intend to get better and better. Thank you for reading my blog, it was very inspiring to read your comments in this last 2 and a half month, and see that I have more and more followers. You are awesome! Keep up the good work, thank you all!