Rokonok // Relatives

tulips

Csütörtökön kaptam egy emailt egy távoli rokonomtól, hogy a párjával Budapestre látogatnak és szeretne találkozni velünk. Nagyon meglepődtem, és megörültem. Ma találkoztunk, 16 év után újra. Megnyugtató érzés amikor egy pár pillanat után minden olyan ismerős és lesz, egyszerre felveszitek az elejtett fonalat, és valaki mesél egy világról, amit ismersz, de már csak olyan mintha álmodtad volna, olyan régen volt. És most hirtelen megint minden valósággá válik. Tényleg nem álmodtam, egyszer ott voltam én is, a részese voltam, találkoztam a családommal. (Tizenöt évesen! Mintha nem is én lettem volna még.) És most egyikük itt van, az édesapja nyomában először Magyarországon, ahonnan származik. És itt ülök én, aki meg ‘itt maradt’. Isteni és emberi döntésektől vezérelt életek és sorsok. Aztán egy napon felülsz egy repülőre, és találkoztok. Tizenhat év után, vagy először az életben. Nincs határ.

two

On Thursday I recieved an email from a distant relative of mine, saying that he is coming to Hungary with his partner, and they would like to meet with the family. I was surprised and ooooverexcited. And we met today, after 16 years. I love the feeling when you pick up some lost threads again, and suddenly everything seems familiar. And someone tells you about a world that you know, but until now it seemed like a dream. And now suddenly all comes real again. It really wasn’t a dream, it is true, I was there once! I have met those people, that family.(I was fifteen, it feels like I wasn’t even me yet!) And one of them is here now in the footsteps of his father. First time in Hungary where he originates from. And here I sit, the one who ‘stayed here’. Destiny driven by divine and human decisions. And then you get on a plane and meet each other. After sixteen years or for first time ever. No limits.

tree

And I managed to take a relative-selfie, yessss Have great Sunday!

Advertisements