Minták és fények // Patterns and lights

0401_2

Volt már olyan érzésetek, hogy egy kitűzött határidő után a feladat nem hogy elkészült volna, hanem még sokkal nagyobb feladattá nőtte ki magát? Hát most ez történt velem. Elkezdtem feszegetni ezt a számomra teljesen új és ismeretlen témát, a fényképezést, és most tessék, kiderül, hogy a vállamon a felelősség, mert a fényképezés is olyan, hogyha egyszer kicsit elkezdesz foglalkozni vele, akkor egy életen át tanulgathatod. Persze nem gondoltam, hogy egy hónap alatt profi leszek, de azt megtanultam, egyelőre nem tudok semmit, és még több jó példát kell tanulmányozzak a neten, hogy igyekezzek ráérezni a saját stílusomra. Ezért most új mappát szenteltem a fotózásnak a pinteresten, és újabb elhatározást tettem: minden nap készítek 5 képet, azokra a részletekre fókuszálva, amiket áprilisban különösen érdekesnek és inspirálónak találtam. Hátha lesz majd közte egy jó!

0401_1

A fürdőszobánkat soha nem mutogatom, mondanom sem kell, hogy miért. Habár ezen a fotón kifejezetten hangulatos ez a 90-es évek hangulatú csempe! // No wonder I don’t show our bathroom to anyone, although this tile is so beautifully resembles the 90’s in this photo.

orchid

Részletek. A fények és árnyékok játéka nálunk különösen jellemző reggelente. // Details. Our home is full of shadows and lights in the mornings.

patternful

Helka és a mintázatok. // Helka and the patterns.

Have you ever felt that after a deadline your project was not finished at all, on the contrary it became an even bigger and more detailed task than when you started it? This exact thing happened to me after putting my finger into photography exactly a month ago. Now I have to take the responsibility because if you start to learn how to shoot a good pic, you have to practice it for a lifetime. This one month practice made me even more eager to learn, and all I have learnt is that I know nothing, and I have to see more good examples on the internet and try to find my style. So I made a new folder about photography on pinterest, and I made another promise: make five photos each day, focusing on all the subjects and detais that I found interesting in April. And let’s hope there will be at least one good among them!

train

Helka színes világa // Helka and her colorful world

Advertisements

Az ágyunk // Our bed

bed6

A hálószobánk kicsi, pár mexikói aprósággal feldíszítve amit még az egy éves kint tartózkodásunk után hoztunk haza. Egy napfényes reggelen a szoba tele van erős árnyékokkal és fényekkel. Olyan szép volt az ágy a kesze-kusza színes, mexikói takarókkal, hogy azonnal nekiálltam fényképezni. Az alsó képeken a telefonom beállításait próbálgattam, a felsőket photoshoppal módosítottam. Nem mondom, hogy ezek olyan jó képek, de a kísérletezésem része, és nagyon élveztem, amikor csináltam őket. Elkezdtem érdekes, kezdőknek szóló fényképezési tippeket gyűjteni Pinteresten, kövessetek, ha érdekel!

bed11

Our bedroom is small, with a few mexican details from our one-year trip to Mexico. On a sunny morning the room is filled with sharp lights and shades, mixing with all the mexican colours. I found the bed so beautiful with all the drapes, I made some photos right away. For the last three pictures I used my phone editor, and the two above are edited with pohotoshop. I am not saying they are so great pics, but part of y experiment. I am pinning some great beginners advice on Pinterest, follow me if you are interested.

A Reggelek 5 hete // 5 weeks of Mornings

wreath2head

Te hogyan rögzíted a pillanatot? A való életet. Nem csak születésnapokat, karácsonyt és a ballagást, hanem azokat a közönséges hétköznap reggeleket, amikor felkelsz, és munkába sietsz. Vagy a lusta hétvégi reggeleket, amikor későn kelsz, és a az idő csak telik, eseménytelenül. Az idő… csak múlik. És elfelejtjük a pillanatokat, a napokat, szinte észrevétlenül. Kell legyen valami módja, hogy megragadjuk és emlékezetesebbé tegyük ezeket a perceket. Nekem a blog-írás egy nagyon jó módja, hogy dokumentáljam az életünket fiatal szülőként. De sóvárgok, hogy egy-két jó kép is kerüljön a blogra, bár ebben nem vagyok jó. Nincs különösebb érzékem hozzá, sem türelmem és kitartásom. De ahhh! annyira tud tetszeni egy igazán jó kép!

Ezen a ponton be kell valljam, hogy minden kép a blogon az iPhone-ommal készült. (Na most páran felhördülnek..) De ez nem egy fotós blog, ugyanakkor egy blog fényképek nélkül nem az én világom. Ezért ebben az évben elhatároztam, hogy fejleszteni fogom magam fotózás terén, és kísérletezni fogok gépeimmel és az utólagos fénykép szerkesztési lehetőségeimmel, amatőr szinten.

Először választottam egy elég tág témát: lefényképezni valamit minden reggel, egy hónapig. Aztán a képekből kiválasztani amik nekem a legjobban tetszenek, és közölni őket itt a blogon heti egy-kétszer. Ehhez a munkához az iPhone-omat, a kicsit béna (de néha meglepően ügyes) Olympus kamerámat és az ősrégi Fuji FinePix kamerámat fogom használni.

Gyertek, elő a fényképezőkkel, dokumentáljunk valami ‘unalmasat’! Biztos vagyok benne, hogy érdekes lesz.

Ezek az első, nem szerkesztett képeim április elsejéről, a teljesség igénye nélkül. Dani már felöltöztette Helkát, aki bejött a hálóba és felébresztett engem. Félálomban a telefonomért nyúltam, és ezeket a lesifotókat lőttem vele.

0402

0402_2

0402_3

0402_4

These are my first and unedited photos from 1th of April. Dani already dressed Helka who came into my room to wake me up. I grabbed my phone half asleep and shoot these pics.


How do you capture a moment? Your real life. Not just birthdays, christmas and graduations, but those ordinary weekday mornings, when you get up, and rush to work. And those lazy weekend mornings when you stay in bed late and time just flows away without anything interesting in particular. Time just flows…away. And we forget the moments, the days without any notice. There must be a way to make these sometimes surprisingly beautiful minutes last. For me, blogging is a great way to document our life as young parents. But I am desperate to make some photograps as well, and I am not good in that. I do not have a special talet for photography nor patience and stamina to do it. But ohh man, I love a good photograph!

On this point I have to admit that I make all my photos with my iPhone. (Now I hear some of you saying ‘Auchhh’ ) But this blog is not a photography based blog, though a blog without photos is just not my type. So, this year I have decided to improve my skills, and experiment with all equipments and editing options I have, on an amateur level.

First I chose a quite wide topic: make photos every morning this month. Then make a selection from the ones I like, and post the them on the blog about twice a week. For this work I will use my iPhone, my small and little bit shitty, (but sometimes surprisingly ok) Olympus camera, and my old Fuji FinePix camera.

Come on, go ahead, let’s document what we think is ‘boring’! I am shure, we will find it interesting.

Baba bőrcipő // Leather baby shoes

5

Helka mindig zokniban volt itthon, ami állandóan lecsúszott a lábáról. Vagy lehúzta. Aztán megpróbálta a harisnyáját is lehúzni, emiatt – mint a lábának valami furcsa löttyedt meghosszabbítása – , lógott a harisnya a lábáról.

Ezért egyértelmű volt, hogy a márciusi projectem egy bőr babacipő lesz, amit itthon hordhat. Az anyag még a táskák varrásából maradt, szép csillogó, lányos, sötét szürkés-lila színű, amihez tökéletesen illik egy neon sárga gumi fűző.Először megvarrtam filcből a cipőt, hogy megnézzem, jó lesz-e a méret. Ezt a (csak német nyelvű) leírást használtam a munka során. Ez a bőr vastagabb, mint a barna vagy fekete táska bőr, amit a hajtogatott táskáimhoz használtam, ezért itt már kicseréltem a gépem tűjét bőrvarró tűre. A cipő talpára belülről egy filc bélést is ragasztottam, hogy melegebb legyen a talpa.

7

A két cipellő végül egy kicsit eltérő méretűre sikerült , és aggódtam, hogy nem tudom majd a lábára felhúzni, de végül nagyon bevált, Helka kifejezetten szereti, úgy látszik, kényelmes neki. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy tegnap el is kezdett benne egyedül járni!

6

Helka used to wear socks at home, which always slipped off her feet. And then she tried to pull off her tights which  – like some soft extensions of her legs – were hanging from her feet.

So, this March project was to sew leather baby shoes for her which she can wear indoors. The shiny purple-greyish leather is some leftover from my christmas clutches I made last year. A neon lace is a perfect match for this colour. First I made one shoe from felt to see if the design will work, and the size will be ok. I used this (only german) description for my work. This leather is thicker than the black and brown I used for my folded clutches, so I changed my machine needle to a leather needle. I sticked an extra felt layer inside the shoes to make the sole warmer.

There is a slight difference in the sizes between the two shoes, and I was worried that I won’t be able to pull them on, but they turned out to be perfect. Helka seems to like them and feels comfortable in them. What perfectly reassured me is that she started walking in these shoes yesterday.

8

1

Anyuka Kollégák #1 // My Mama Colleagues #1

HelkaBaint

Négy év irodai csapatmunka és sok szuper kolléga után egyszer csak itthon találom magam egyedül. Egy családban azért van közös feladat vállalás, empátia, de napközben, mikor Dani nincs itthon a feladatokat egyedül végzem. Amellett, hogy hivatás is az anyaság, sokszor kemény és unalmas fizikai munka.

Egy nehezebb napon aztán összeszámoltam, hogy kik azok a barátnőim akik hasonlóan otthon vannak egy kisgyerekkel. Kiderült, hogy elképesztően szerencsés vagyok: sok kollégám van. Elhatároztam, hogy ha lehet, havonta egyszer elmegyünk Helkával és megfigyeljük, másoknál hogyan zajlik az élet. Végre nem csak ígérgetni fogjuk egymásnak, hogy találkozunk, hanem tényleg el is megyünk! Rengeteg erőt merítek abból, ha jól megbeszéljük valakivel az anyaság szépségeit és buktatóit. Nem is beszélve arról, hogy tanulni is lehet egymástól. Helka nem jár bölcsődébe, de nagyon szereti a gyerekek társaságát. Ilyenkor mindig vidám, és jó látni, hogy mennyire közvetlen.

Azonkívül nekem is fontos, hogy időnként tudatosítsam, hogy része vagyok a társadalomnak. Amikor nem volt munkám, akkor is az hiányzott a legjobban, hogy  benne legyek a vérkeringésben. A nevelés közügy, és nem csak iskolai szinten, hanem ez már otthon elkezdődik, a születés után rögtön. Ha más anyukákkal beszélek, érzem, hogy amit mi közösen csinálunk, az is a jövő része. A tudat, hogy rajtam is múlik valami, erőt ad azokra a pillanatokra, amikor épp csak addig látok, hogy készen legyen a vacsora.

kicsiarakas

Az első alkalommal Laurát és Bálintot látogattuk meg. Laurát már 24 éve ismerem, általános iskolás korunk óta vagyunk barátnők. Bár az utóbbi pár évben nem találkoztunk, mostanában megint nagy örömmel jövünk össze, és eresztjük össze gyerekeinek, akik között egy hét a korkülönbség, és ugyanabban a kórházban születtek. Nem véletlen! Náluk töltöttük az ebédet és a délutáni játékidőt. Nagyon jó volt látni, hogy a két egyéves már egészen lelkesen fogadta egymást. A közös születésnap alkalmából ajándékot is kaptak. Laura és férje, Attila nagyon sokat nevetnek együtt, és Bálinttal is folyton viccelnek, ami segít nekik a hétköznapi rutin dolgokat vidáman felfogni. Laura nekem példakép a mindennapi relaxáció elsajátításában; ügyesen talál pár percet olvasásra, pihenésre. Nekem ez nem mindig sikerül. Vele szoktam úszni járni, amiért nagyon hálás vagyok Neki.

While I was working in an office, I always had colleagues. We were working as a team, even if someone was in charge of a specific project. And after my baby was born I suddenly find myself at home, all alone. As a family we share the tasks and feel empathy for each other, but during the day I do everything all alone. Besides motherhood is a beautiful profession, it requires al lot of boring and hard physical work too.

So one gloomy day I counted my mommy-friends and turned out I am lucky; I have quite a lot of  ‘colleagues’. I decided to visit some friends once a month with Helka, to observe how life looks like at their house. At least we finally stop promising these visits, and we will shurely go. It fills me with energy if I have the chance to talk with someone in a similar situation about motherhood. And we can also learn from each other. I don’t take Helka to day-care, but she really likes to play with other children, and it is so nice to see how casual and social she is with friends.

Also, I like to feel that I am part of the society. When I did not have work, the thing I was missing the most was the feeling that I am in the flow. Education is a public affair which not only starts in school but right after birth. When I talk to other moms I feel that what we do is also part of the future. The knowledge that things up to me as well, gives me strenght for those moments when the farthest I can see is to get ready with dinner in time.

For the first time we visited Laura and her son Bálint. I know Laura for 24 years, we have been friends since secondary school. Athough we haven’t seen each other for a few years, we are happy to spend time together again, and see our kids play together. They are in the same age and were born in the same hosital a week apart. We spent lunch and the afternoon playtime together. It was fun to see our kids getting along. Laura and her husband Attila laugh a lot together, and they always joke about something with Bálint as well. They say, this makes weekday routine stuff a lot easier for them. Laura is a great example for me how to sneak in some rest during weekdays. She always finds some time to read and relax during the day. I am not soo good in that! And she always invites me to come swimming, and I am very greatful for that!

Kézitáska // Folded clutch

black2Bőrtáska!!!! Tudtam, hogy ha nem is egy nagyot, de egy kis kézitáskát biztosan csinálok majd. Aztán idén karácsonykor találtam egy szuper lelőhelyet, ahol rengeteg színű és minőségű bőrt lehet kapni, és minden nőrokonomnak varrtam egyet. Kétfélét csináltam, de annyi variációt kiterveltem, hogy elhatároztam, februárban varrok másfélét is, pánttal, meg egy tiszta feketét, amit elegáns alkalmakkor is viselhetek. Ezt az egyszerű leírást követtem, csak a táskákat nagyobbra varrtam, (kb 25×30 cm) hogy jól félbe lehessen hajtani őket. A karácsonyiakkal ellentétben ezeknél arany cipzárakat használtam, amitől sokkal elegánsabb a megjelenésük. A fekete táskánál kifejezetten glámúros ahogy a fényes bőrt feldobja az árány. A bélés vidám, hogy amikor belenézek mindig eszembe jusson, ami kívül egyszínű, belül lehet sokszínű!

csíkos1

A másik táska az új bokacsizmámhoz készült. De hogy ne legyen túl cowgirl-hatás a sok barna bőr, és lehessen nyáron is hordani, egy vidám csíkos anyaggal kombináltam a bőrt. Ehhez a táskához varrtam pántot is, ami nem sikerült túl szépre, de már tudom, hogyan fogom feljavítani! A bőr varrás egy kicsit trükkös, de vékony bőrt nagyon jól lehet háztartási varrógéppel is varrni. Íme pár tipp ami nektek is segíthet:

1 // Ha elég vékony a bőr, (kb. 1-2 mm vastag) és nyúlik, akkor elég elasztikus anyagokhoz használható gépi tűvel varrni, nem kell a bőrvarrótű.

2 // Ha nyúlik a bőr, érdemes maszkolószalaggal leragasztani a varrás előtt, ami megakadályozza, hogy varrás közben elcsússzon az anyag.

3 // Ha nincs bőrvarró talp a géphez, a maszkoló szalaggal való leragasztás segít, hogy az alumínium talp jól csússzon a bőrön!

4 // Bőrt mindig széles öltéssel kell varrni.

Ezek csak az egyszerűbb táskákra vonatkozó tapasztalataim, de ha egyszer lesz egy igazán jó gépem, akkor biztos, hogy a shopper-t sem a Zarában fogom venni! És Ti?Készítettetek már valamit, ami a ruhatáratok része lett?

Leather. I knew I will make at least a small pouch out of it. Then last christmas I found a great store where they sell all kind of leather. So, I made one for every female relative. I made two kind, but I figured out so many types, I decided to make one with a shoulder strap and one black for more elegant occasions. I followed this simple tutorial, except that I made the bads bigger (25×30 cm), so they fold half. In contrast to the christmas bags, these have golden zippers, which gives them a more elegant look. The black looks expecially glamour with the golden zipp. The lining is fun and colorful, so every time I look inside I remember that what’s plain on the outside, can be colorful in the inside.

The other bag was made to match with my new ankle boot. To avoid too mutch cowgirl-look caused by all the brown leather, and to make it possible to wear all summer long, I combined the leather with a fun striped canvas. I made this bag with shoulder strap, which turned out to look nooot-so-professional, but I have already figured out how to fix that. Sewing leather can be tricky, but if the leather is thin enough then it can be easily sewn on a household machine. Here are some tips that you might find useful:

1 // If the leather is thin enough, (aprox. 1-2 mm thick) and elastic, it might be enough to use a needle for elastic fabrics.

2 // To avoid the leather to strech while sewing, you can stick on some masking tape before sewing.

3 // If you don’t have a walking foot for sewing leather, using masking tape helps the aluminium foot to slide and not to stick on the leather.

4 // Leather should be sewn with wide stiches.

These are my experiences with sewing simple bags, but if I will ever have a more serious machine, I am shure I won’t buy the shopper at Zara any more! And You? Have you made anything that became a part of your wardrobe?

Képgyűjtemény-fejlemény // Gallery wall development

Végre eljutottam oda, hogy kifogtam egy napos délelőttöt és csináltam pár képet a (félig-kész) képgyűjteményről, ami a nappali egyik falára került. Régi terveim között szerepelt egy kis frissítés ebbe a szobába ahol a legtöbb időt töltjük napközben. Miután a konyha falát kékre festettük, már túl színes volt a nagy mexikói hímzés, ami eddig ezen a falon lógott. (lásd, előtte-utána képek) Valami klasszikusabbra és elegánsabbra vágytam. Ez az összeállítás viszonylag monokróm, főleg családi képekből és nászajándékokból áll, amik ezer éve várják, hogy végleges helyükre kerüljenek. Ha másoknál vagyok, mindig megnézem, milyen családi képek vannak a falon, szerintem az mindig az egyik legérdekesebb egy lakásban.

A gyűjtemény összeállítása közben három fontos dolgot tapasztaltam meg, amit nem sejtettem, mikor nekiálltam.

1 // A falon minden máshogyan néz ki.

Amikor már minden kiválasztott kép a hozzáillő keretben volt, párat mégsem tettem fel a falra, helyette elvittem más képeket kereteztetni, amiket eredetileg a hálóba szerettem volna feltenni. Egyszerűen nem nézett ki jól az összkép, hiába illettek egymáshoz a keretek és a képek azelőtt. Egy két kép meg egyszerűen túl nagy vagy túl kicsi volt a kiszemelt helyre.

2 // A világítást azután kell kiválasztani, miután az összes kép a helyére került.

Mivel soha nem tetszettek a tipikus képvilágítók,megvettünk egy egyszerű led-es lámpát a képek fölé. A munka közben kiderült, hogy pár keret túl vastag, és leárnyékolja a fényt, mert a kis világító-fej nem lóg eléggé túl a kereten. Így most új lámpát kell vegyünk.

3 // A képgyűjtemény nem lesz kész egy nap alatt, időre van szükség, hogy kibontakozzon.

A tervem az volt, hogy januárban készen leszek. de néha napokat próbálgattam egy képet ide-oda, míg eldöntöttem, hol mutat a legjobban. Jó, biztosan megszállott vagyok, viszont most nagyon tetszik az eredmény!

A munka során sokat segített, hogy a képeket kivágtam méretarányosan háztartási csomagoló papírból, maszkolószalaggal a falra ragasztottam, és próbálgattam, hogyan fest legjobban az elrendezés. A kereteket a Command képrögzítővel tettem a falra, így egy szöget sem kellett beütnöm, és bármikor átrendezhetem. Csodálatos találmány! A nagy négyzetes keretek és a fém poszter keret az IKEA-ból vannak, a többit képkeretezővel csináltattam.

Bár nem vagyok kész, és biztosan lesz még egy két új kép is a gyűjteményben, már most nagyon tetszik a nappali új fala! Ti csináltatok már ilyen gyűjteményt? Milyen képeket tettetek fel? Hol vettetek keretet?

A nagy családi selfie-t iPhone 4s-el csináltam, és a  A Beautiful Mess Photo App-al szerkesztettem. A Dive Deep bronz fólia nyomatot Elise készítette az EliseJoy Shop-ból, a krétarajz posztert a Caravan Shop-nál vettem.

Finally I cought a sunny morning to make some photos of my (half-done) gallery wall in the living-room. It was an old plan of mine to fresh-up this room a bit, where we spend most of our time during the day. After painting the kitchen wall blue, the old mexican embroidery was too colorful for this place. (see before-after pics) The place was in need of a more elegant and cassic style. This arrangement is more monocrome, made from family photos and wedding gifts, which were waiting for their final place in our home for faaaar too long. When I am at someone else’s place, I like to look at the family photos they have chosen to put on the wall. This is one of the most interesting thing in an apartment.

While putting together the gallery wall, I have learnt three important thing about it.

1 // Everything looks different on the wall.

When all chosen picture was framed, I put aside some of them and chose different items instead, (that were supposed to be in the bedroom first) and took to frame them. They simply did not mach on the wall, even though I find them matchy before. Or they were too small or to big for their place on the wall.

2 // Lighting should be choosen after all frames are on the wall.

I never particularly liked those regular picture lights, so we bought a simple led ceiling light. Well, this ws a mistake. As it turned out, some frames were too thick and made a shadow over the pictures, as the lightbulbs were too small to hang over the frames. So we have to buy a new one.

3 // The gallery wall won’t be ready in a day, it needs time to evolve.

My plan was to finish this project in January, but for many reason I could not. I was trying out a picture in a place, then I moved it to another to see where it fits the best. Ok, maybe I am too obsessed, but at least, now I like the result!

dd2

During the process it really helped me to have the frames cut out from wrapping paper and stick on the wall, so I could play with the arrangement before decide the final thing. I used Command picture hanging strips, so no holes and nails needed to be use. And I can rearrange the whole thing if I want to. What a wonderful invention! The big square frames and the metal poster frame are from IKEA, the rest I had them made in a frame shop.

Although I am not ready with this project and I am shure new photos will join the collection, I really like how the whole thing turned out! Did you do a gallery wall? What picture did you chose? Where did you get the frames?

The big family selfie was made with my iPhone4s, and was edited with A Beautiful Mess Photo App, the Dive Deep copper foil print was made by Elise from EliseJoy Shop, the chalkboard print is from Caravan Shop.