A terepen // On the field

playground2

Amióta Helka egy éves lett, szinte minden nap megyünk játszótérre. Úgy néz ki, ez néha kihívásokkal teli elfoglaltság, és itt nem a homokra gondolok, amit mindig a fürdőszobában szórok ki a cipőjéből, mert elfejeltem a kertben kirázni.

A játszótér nekem egy külön világ, az anyukák és gyerekek világa. Amikor csupa idegennel vagyok együtt, könnyen észreveszem a különbségeket magam és mások viselkedése között. Ez persze normális, de amikor minden az anyaságra és a gyereknevelésre van kiélezve, na akkor adódnak komplikált helyzetek. Mindenki a lehető legjobb szülő próbál lenni. Saját maga állít fel értékrendszert, elveket és szabályokat, és aszerint neveli a gyereket. És akkor már csak hinni kell benne, hogy működjön is. Szóval ha látok valakit, aki máshogyan neveli gyermekét, amivel esetleg én nem értek egyet, sokszor az az első gondolatok, hogy “ez teljesen h****”. És ítélkezem. Mert ezt csináljuk nap mint nap, és komoly lelki háttérmunkát igénylő feladatot végzünk, és egyszerűen kicsúszik a számon, mert ha anyaságról van szó, sokkal kritikusabb leszek. Természetesen hasonló érzéseket vált ki amikor idegenek szeretnének tanácsot adni. És ennél már csak az rosszabb amikor rajtakapom magamat, hogy én “osztom az észt”! Szóval a játszótér nekem néha kihívás, ugyanakkor tökéletes terep hogy kissé gyakoroljam a szocializálódást, és a nem ítélkezést első látásra.

A másik dolog amitől mindig tartottam mielőtt játszóteres mama lett belőlem, hogy hogyan fogok vadidegenekkel barátságot kötni, csak azért mert nekik is gyerekük van? Félreértés ne essék, mindig beszélgetek anyukákkal, és kedves is vagyok, de utoljára az egyetemen szereztem közeli barátokat. Azóta azon igyekszem, hogy a meglévő kapcsolataimat ápoljam, több-kevesebb sikerrel. Persze nem kötelező a játszón is életre szóló barátságot kötni, de most gondoljunk bele, hogy mégis. Mert ha vannak olyan barátaid, akiknek szintén gyerekük van, az egy nagy érték, úgyhogy nyitottnak kell lennem, mert nincs is jobb, mint érezni, hogy egy jó ügy része vagy. Tartsunk össze lányok! Ti hogy álltok ezzel? Könnyen barátkoztok? Vannak játszótéri barátnőitek?

playground1

Since Helka turned one, we go to the playground daily. As it turns out it is sometimes a challanging activity. And I am not talking about all the sand that I shake out her shoe in the bathroom.

Being on the playground is a different world to me, the world of mamas and kids. When I am together with completely strange people, I can easily see all the differences between myself and the others. This is absolutley normal, but in a situation where everything is about motherhood, well, that is a complicated thing. You do your best to raise your child on your own way, working out your own rules that works best for you and your kid. And you have to believe in it to make that work. So when I see someone else doing a completely different thing with her child from what I do with Helka, and it feels just not right, I often think, “ohh, this is crazy! How can she do that?” And I judge. Because we do this every day, and raising kids needs a lot of spiritual effort, and things just slip out of my mouth, couse I become chritical when it is about motherhood.  Obviously same harsh feeling comes, when a complete stranger is trying to give me advice. And even worse when I find myself saying clever things to someone else. So, for me, being on the playground can be hard, but I learn a lot how to accept and not judge for the first sight.

Other thing I was always afraid of: how can I make friends with a complete stranger, just because we booth have kids? Don’t get me wrong, I chat with other mamas, and I am always nice. But last time I made new friends it was in university. Since then I try to do my best to work on my relationships that I already have. It is not obligatory to make lifetime friends on the playground but let’s say, why not? Because having friends who also have kids is a treasure, for what we should be very thankful. And I think, I have to work on my social skills, and be open. Because nothing is better than to feel to be a part of a good thing. Like mamahood. Stick together girls! What about you? Do you find playground-socializing easy? Do you have friends from the playground?

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s