Anyuka Kollégák #1 // My Mama Colleagues #1

HelkaBaint

Négy év irodai csapatmunka és sok szuper kolléga után egyszer csak itthon találom magam egyedül. Egy családban azért van közös feladat vállalás, empátia, de napközben, mikor Dani nincs itthon a feladatokat egyedül végzem. Amellett, hogy hivatás is az anyaság, sokszor kemény és unalmas fizikai munka.

Egy nehezebb napon aztán összeszámoltam, hogy kik azok a barátnőim akik hasonlóan otthon vannak egy kisgyerekkel. Kiderült, hogy elképesztően szerencsés vagyok: sok kollégám van. Elhatároztam, hogy ha lehet, havonta egyszer elmegyünk Helkával és megfigyeljük, másoknál hogyan zajlik az élet. Végre nem csak ígérgetni fogjuk egymásnak, hogy találkozunk, hanem tényleg el is megyünk! Rengeteg erőt merítek abból, ha jól megbeszéljük valakivel az anyaság szépségeit és buktatóit. Nem is beszélve arról, hogy tanulni is lehet egymástól. Helka nem jár bölcsődébe, de nagyon szereti a gyerekek társaságát. Ilyenkor mindig vidám, és jó látni, hogy mennyire közvetlen.

Azonkívül nekem is fontos, hogy időnként tudatosítsam, hogy része vagyok a társadalomnak. Amikor nem volt munkám, akkor is az hiányzott a legjobban, hogy  benne legyek a vérkeringésben. A nevelés közügy, és nem csak iskolai szinten, hanem ez már otthon elkezdődik, a születés után rögtön. Ha más anyukákkal beszélek, érzem, hogy amit mi közösen csinálunk, az is a jövő része. A tudat, hogy rajtam is múlik valami, erőt ad azokra a pillanatokra, amikor épp csak addig látok, hogy készen legyen a vacsora.

kicsiarakas

Az első alkalommal Laurát és Bálintot látogattuk meg. Laurát már 24 éve ismerem, általános iskolás korunk óta vagyunk barátnők. Bár az utóbbi pár évben nem találkoztunk, mostanában megint nagy örömmel jövünk össze, és eresztjük össze gyerekeinek, akik között egy hét a korkülönbség, és ugyanabban a kórházban születtek. Nem véletlen! Náluk töltöttük az ebédet és a délutáni játékidőt. Nagyon jó volt látni, hogy a két egyéves már egészen lelkesen fogadta egymást. A közös születésnap alkalmából ajándékot is kaptak. Laura és férje, Attila nagyon sokat nevetnek együtt, és Bálinttal is folyton viccelnek, ami segít nekik a hétköznapi rutin dolgokat vidáman felfogni. Laura nekem példakép a mindennapi relaxáció elsajátításában; ügyesen talál pár percet olvasásra, pihenésre. Nekem ez nem mindig sikerül. Vele szoktam úszni járni, amiért nagyon hálás vagyok Neki.

While I was working in an office, I always had colleagues. We were working as a team, even if someone was in charge of a specific project. And after my baby was born I suddenly find myself at home, all alone. As a family we share the tasks and feel empathy for each other, but during the day I do everything all alone. Besides motherhood is a beautiful profession, it requires al lot of boring and hard physical work too.

So one gloomy day I counted my mommy-friends and turned out I am lucky; I have quite a lot of  ‘colleagues’. I decided to visit some friends once a month with Helka, to observe how life looks like at their house. At least we finally stop promising these visits, and we will shurely go. It fills me with energy if I have the chance to talk with someone in a similar situation about motherhood. And we can also learn from each other. I don’t take Helka to day-care, but she really likes to play with other children, and it is so nice to see how casual and social she is with friends.

Also, I like to feel that I am part of the society. When I did not have work, the thing I was missing the most was the feeling that I am in the flow. Education is a public affair which not only starts in school but right after birth. When I talk to other moms I feel that what we do is also part of the future. The knowledge that things up to me as well, gives me strenght for those moments when the farthest I can see is to get ready with dinner in time.

For the first time we visited Laura and her son Bálint. I know Laura for 24 years, we have been friends since secondary school. Athough we haven’t seen each other for a few years, we are happy to spend time together again, and see our kids play together. They are in the same age and were born in the same hosital a week apart. We spent lunch and the afternoon playtime together. It was fun to see our kids getting along. Laura and her husband Attila laugh a lot together, and they always joke about something with Bálint as well. They say, this makes weekday routine stuff a lot easier for them. Laura is a great example for me how to sneak in some rest during weekdays. She always finds some time to read and relax during the day. I am not soo good in that! And she always invites me to come swimming, and I am very greatful for that!

Advertisements

4 thoughts on “Anyuka Kollégák #1 // My Mama Colleagues #1

  1. Tok jo otlet ez a latogatosdi 🙂
    Abszolut megertem az erzest,ami elinditott! En nagyon szeremcses vagyok,mert egy kis foldre szallt angyal a lanyom es a parom,Zoli negy honapig itthon volt velunk,azota megis ugy erzem neha,hogy a fejem folott eppen osszecsapo hullamok mar csiklandozzak a fulemet 🙂 Szerintem is a tarsasag, az elmenyek es aggodalmak megosztasa sokat szamit. Az a kar,hogy az en ismeroseim es barataim kozott nagyon keves anyuka van 😦 be kell varnom oket…:)

    Szoval lenyeg,hogy hajra Zsofi! Jo,hogy ilyeneket irsz!

    Puszi,Klemi (Dani regi osztalyabol)

    Like

    • Szia Klemi, örülök, hogy tetszik az írásom!Igazad van, össze kell tartani az anyukáknak!Egyébként meg minden nehézség elmúlik, észre sem veszed, és csak a jó emlékek maradnak meg!puszi!

      Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s